2015. szeptember 11., péntek

Sötétség


Sziasztok!

Ismételten egy novellával jelentkezem, ami egyáltalán nem újdonság annak, aki régebben is követte az írásaimat. Mint ismert, az alapötlet nem az enyém, én csak egy alkalomból feldolgoztam. Tudom, hogy nem tökéletes írásom, de nem szerettem volna ezt átírni, hiszen ez is én vagyok.
Köszönöm az érkezett hozzászólásokat, és pipákat az előző bejegyzésekhez, ehhez pedig jó szórakozást kívánok! 
Boldog születésnapot Noemi Soler!

Üdv,
Vivian


Sötétség

Még talán fel sem kelt a nap, amikor a személyzet már javában sürgött-forgott az óriási villában, hogy minden a legtökéletesebben alakuljon e csodaszép május végi napon. Még az időjárás is kedvezni látszott a fiataloknak, hiszen a megszokott eső helyett, erőtlen napsütés uralkodott a szigetország déli vidékeinek égboltján. 
Nagy napnak ígérkezett ez a két szerelmes életében, hiszen hosszas kapcsolat, majd jegyesség után döntöttek úgy, hogy összekötik az életüket, immáron véglegesen. A jeles alkalomra nem hívtak sok vendéget, az újságírókat pedig kizárták. Szűk családi és barátai körben szerették volna eltölteni, egy csöndes, gyönyörű angliai birtokon.
A násznép már előző este megérkezett a díszvacsora miatt, a ceremónia előtt a két főszereplő viszont ekkor láthatta egymást utoljára. 
Ahogy közeledett a kezdés időpontja, úgy vált mindenki izgatottabbá. A leányzó az édesanyja és a legjobb barátnője körében készülődött. Míg az idősödő hölgy a haját tűzte fel, addig az alacsonyabb, szőke hajú leányzó a sminkjével foglalatoskodott. Elbeszélgették az időt, terelve a már aggódó ara figyelmét. 
Rettegett, hogy valami rosszul sül el, és borzalommá válik számára a várva várt nap. Rossz érzése volt belül, biztos volt benne, hogy történni fog valami negatív a közeljövőben. 
A vőlegény is társaság mellett töltötte a délelőttöt. Egész nap fel-alá járkált a lakosztályában, egyszerűen túl izgatott volt ahhoz, hogy egy pillanatra is leüljön. Társai lelkesen magyaráztak neki, de ahogy az egyik fülén beérkeztek a szavak, a másikon úgy távoztak. Már alig várta, hogy karjai közt tarthassa a szerelmét és megcsókolhassa. A világ legboldogabb emberének érezte magát azért, hogy egy ilyen nőbe szerethetett bele. Tudta, hogy már sínen van az élete. A karrierje szárnyalt, hiszen a mérkőzéseken mutatott formájával, és az elhódított trófeákkal az Aranylabda egyik legnagyobb várományosa lett. Most viszont a magánélete is teljes és kiegyensúlyozott lesz, hiszen szíve választottját örökre maga mellett tudhatja. 
Az öltözködés a rengeteg ruhapróba miatt már rutinosan ment a feleknek. A brit leányzónak lényegesen nehezebb feladata volt, hiszen ügyelnie kellett a kinézetére és a kényes anyagú ruhára is. Édesanyja segítségével öltötte magára a ruhakölteményt. A többrétegű, fehér csipkékből álló anyag tökéletesen simult karcsú alakjára, kiemelve a lány adottságait. 
A portugál férfi a tanúja társaságában hagyta el a szobáját. Öltönyét erre az alkalommal az egyik legnevesebb divattervező készítette, így egy kis egyediséget is látni lehetett rajta. A haját zselé segítségével tökéletesre beállította, laza járásával és mosolyával pedig bárkit képes volt levenni a lábáról. 
A vendégsereg lassan elfoglalta a számára kijelölt székeket a feldíszített pavilon alatt. A kert távolabbi részében egy mesterséges tavacska állt, zöld környezettel és kacsákkal a víz felszínén. Meseszép látványt adott a háttérben, talán pont emiatt volt különleges e helyszín. Percekkel később már csak a menyasszony tartózkodott az épület emeletén. Magára hagyták a hátralevő percekre, így az izgalom és az aggodalom egyre erőteljesebben tört rá. Csak imádkozott, hogy minden rendben legyen és egy óra múlva már boldog, férjes asszonyként ölelhesse át a szerelmét. 
-      Itt az idő! nyitott be az ajtón a rendezvény lebonyolításáért felelős személy, amit egy bólintással vett tudomásul. Még egy utolsó pillantást vetett magára a tükörben. Gyönyörűnek érezte magát, akárcsak egy hercegnő. 
Óvatosan lépkedett a magas sarkújában, nehogy véletlenül rálépjen a ruhára és elszakítsa. A lépcsőn haladva már a gyomra gombóccá zsugorodva jelezte, hogy mennyire izgatott. A hölgy mellette csak mondta a délután forgatókönyvének utolsó utasításit, de egyáltalán nem törődött vele. Ezt hamar észrevette a másik fél is, és egy nagy mosoly után csak legyintett, majd ment a dolgára. 
A hátsó udvarra kiérve a nő megpillantotta édesapját, aki könnyes szemekkel bámult az ő kicsi lányára. Lepergett a szeme előtt az első pillanat, mikor a karjában tarthatta, az első lépések, az első szavak, az iskolás ballagások és minden fontos pillanat, amit átélhetett apaként. Büszkébb nem is lehetett volna, hiszen olyan gyermeket kapott, akivel soha nem volt probléma. 
-      Egyszerűen meseszép vagy! lehelte meghatottan. Boldogan mosolyogtak egymásra, s mielőtt reagálhatott volna a leányzó, felcsendültek a jól ismert akkordok. Készen állsz? nyújtotta a férfi a karját, amibe belekarolt. 
-      Készen motyogta és máris elfelejtette minden aggodalmát. Mosoly kúszott az arcára, amit letörölni sem lehetett. Megtették azt a néhány méter távot a puha szőnyegen, majd végre a vendégsereg is elámulhatott a sugárzó szépségen. 
A nő csillogó szemekkel bámulta a tanúk mellett ácsorgó szerelmét, akinek az arcán ugyanaz a boldogság tükröződött, mint ami az övén is lehetett. Édesapja oldalán haladt előre, de csak a férfit látta maga előtt, aki mostantól nem csak a jelene, hanem a jövője is lesz. 
Az idős férfi homlokon puszilta egyetlen gyermekét, majd átadta a kezét a leendő vőének. Egymás kezét szorongatva foglalták el a helyüket, ezek után pedig kezdődhetett a ceremónia. Az anyakönyvezető elkezdte a beszédét, de egyetlen szó sem maradt meg a szerelmesek fejében. Csak az lebegett a szemük előtt, hogy percek múlva férj és feleség lesznek. 
Peregtek az események és már csak a hitvesi csók maradt vissza. A meghatódott anyukák kissé szomorúan bámultak a gyermekeikre, akik a szemükben olyan gyorsan felnőttek. 
A brit család számára egy jól ismert személy bukkant fel a ház irányából, ami rettegéssel töltötte el az ifjú feleséget. Végtagjai remegni kezdtek, s ha a férje nem tartotta volna erősen, biztosan nem bírná el magát. Pillanatok alatt kiverte a víz és reménykedett, hogy ez csak rossz álom. 
-      És az én meghívóm hol maradt? tette fel gúnyosan a kérdést, és a vendégek legnagyobb megdöbbenésére előrántott egy pisztolyt.
Egy pillanat alatt történt az egész. A biztonságiak elkapták, ám a fegyver elsülését nem tudták megakadályozni, így az eltalálta az egykori szerelmét. Hangos sikoly, pánik és kiáltások hangja keveredett a levegőben.
A férfi az ölébe fektette újdonsült feleségét és próbált nem kiborulni. Biztató szavakat suttogott élete szerelmének, mialatt valaki orvosért kiabált. A történések összefolytak, de Ő csak a karjai közt szenvedő nőre tudott koncentrálni...

5 évvel később


A három labdarúgó visszaült a helyére, a teremben pedig egyre tapinthatóbb volt a feszültség. Elérkezett az a perc, amit mindenki várt és árgus szemekkel figyelt a tévéképernyőkön keresztül. Kiderül, hogy melyik profi nyeri az Aranylabdát ebben az évben. A legesélyesebbnek a francia középpályást és a portugál támadót vélték, mindenki arról beszélt, hogy vajon melyikük nyeri el az elismerést. Abban egyetértettek, hogy az argentin zseni biztosan nem jöhet ki győztesen. Sokan nem is értették a rengeteg sérülése miatt miért került be a legjobb 3 közé, de hát nem a túlnyomó többség dönt efelől. 
Míg az estélyi ruhába öltözött hostess hölgy meghozta a választ tartalmazó borítékot, az érintetteket mutatta a kamera. Mindannyian mosolyogtak, de az izgalmat egyikük sem tudta elrejteni az arcáról. 
Óráknak tűnő másodpercekig tartott, míg a legendás ex-futballista kinyitotta a borítékot, elolvasta a nevet, majd faarccal közölte a győztes nevét. 
A portugál megszorította a felesége kezét és egy csókot nyomott a dús ajkakra. Mérhetetlen boldogságot éreztek, hogy sikerült megszakítani a legnagyobb rivális négyéves nyerési sorozatát és ismét elnyerhette ezt az elismerést. Annyit küzdött és hajtott érte, az utóbbi hónapokban rekordokat döntött meg és jelen állás szerint nem is kérdés, hogy miért ő került ki győztesen.
Hatalmas tapsvihar közepette sétált vissza a színpadra, hogy átvehesse az aranygolyót. Boldogan, örömkönnyek mellett mondott köszönetet mindenkinek. Hatalmas kő gördült le a lelkéről és a görcsösség, amit az utóbbi időben érzett, egy pillanat alatt tovaszállt. Nagy elvárásokkal kellett szembenéznie, de sikerült ezt kizárnia, és megcsinálnia. 
Leszaladt a családjához és szorosan megölelte őket, amit a kamera végig közelről rögzített. Édesanyja zokogva karolta át a fiát, hiszen tudta mekkora öröm ez gyermekének. A testvérei is megölelgették, majd a már majdnem négyéves kisfia is nyújtózkodva bújt édesapja lábához. Boldogan vette karjai közé és szorosan magához vonta feleségét is. Megható pillanat volt a családi idill, amit mutattak. 
-      Mondtam, hogy sikerül suttogta meghatottan a férje fülébe a barna hajú szépség. Megcsináltad, Édesem! 
-      Megcsináltuk! nyomott ismét csókot a csábos ajkakra a most már kétszeres aranylabdás labdarúgó. Annyira szeretlek! 
A pár megélt már nehéz és boldog pillanatokat is egyaránt, de a legfontosabb, hogy nem vált tragédiává az esküvőjük. Bár a felépülés nem volt kellemes, de együtt átvészelték a sötét időket, azóta pedig boldogabbak, mint valaha. 
A székhelyüket a következő évben áttették a spanyol fővárosban, majd a 2010-es évben megszületett Junior, aki kitölti a mindennapjaikat. Az ex-barátot lecsukták a támadás után, így már senki sem fenyegette a boldogságukat. 
-      Én is szeretlek Cristiano Ronaldo!

2 megjegyzés:

  1. Szia Nővérkém!

    Annyira nosztalgikus hangulatba kerültem ettől a novellától, mert egyrészt, tavaly már olvastam másrészt, eszembe jutott megint az ötlet, ami alapján megírtad. És azt kell mondjam, jobb lett, mint anno volt az eredeti, sokkal jobb. Annyira meghatott megint, hogy egy ilyen csodálatos szülinapi ajándékkal leptél meg, ennél szebbet nem is kaphattam volna.
    Igazából nem tudom neked meghálálni, hogy mindig mellettem állsz, hogy elviseled az összes baromságom, hisztim, hülyeségem, hogy helyettem is felnőttként viselkedsz, hogy tanácsot adsz, hogy meghallgatsz és minden jót, ami hozzád köt. Te már több vagy nekem, mint egy barát, a Nővérem vagy! És remélem tudod, hogy én is itt vagyok neked, még ha mostanában ritkábban is, de tudd, hogy rám mindig számíthatsz! ♥

    Nagyon köszönöm Neked! És remélem, nem volt nehéz dolgod a portugálommal. :D

    Puszillak,
    Noemi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Noemi!

      Úgy gondoltam ismét közzéteszem, ha már új blog, új kezdet, néha jó egy kis régi olvasnivaló. S mi más lett volna megfelelő alkalom, mint hogy egy évfordulón tegyem meg ezt?
      Nagyon örülök, hogy ennyire sikerült Neked mosolygós perceket hozni, mert tényleg ez volt a célom, s mint bloggerina te is tudod egy-egy pozitív visszajelzés mekkora lendületet tud adni.
      Köszönöm a kedves szavakat, Te is tudod, hogy ez kölcsönös! ♥

      Áá, dehogynem. Sikerült rendesen megszenvednem vele. :D

      Puszillak,
      Vivian

      Törlés