2015. december 26., szombat

Karácsonyi novella



Sziasztok!

Az utóbbi időszakban nagyon eltűntem, amit sajnálok, de ezt az alkalmat most nem szeretném a magyarázkodásnak szentelni. Blogos körben rendeztünk egy kis húzást, s íme, elkészült a remekmű, amivel én szeretnék kedveskedni az egyik bloggerinának. A novellát, majd itt is megtalálhatjátok! Nem is húznám tovább az időt!

Boldog Karácsonyt, és Kellemes Ünnepeket kívánok minden kedves Olvasómnak, és természetesen Dora Groß-nak is!

Üdv,
Vivian


All I Want For Christmas Is You

All I Want For Christmas Is You
A szőke hajú nő sokadszorra pillantott egész alakos tükörképére, amivel idegességét próbálta leplezni. Minden alkalommal azt várta, hogy találhasson valami kifogásolhatót az öltözékében, de ez egyszer sem történt meg.
Meghívást kapott Szentestére a legjobb barátjától és annak családjától, de akkor még nem érezte, hogy mennyire rossz ötlet volt igent mondania. Erre csak ezen a bizonyos napon jött rá, amikor a szekrényében egy elfogadható koktélruha után kutatott. Sosem volt oda a divatért, de bizonyos esetekben ő is szeretett kitenni magáért. Ez pedig most határozottan olyan eset volt. Meg akart felelni saját magának, és az elvárásainak, de azt is szerette volna, ha a kiszemeltje végre felfigyelne rá.
Ambivalens érzésekkel várakozott a taxi megérkezésére, hogy utána a város kihalt utcáinak fényei töltsék be látóterét. Ebben az időszakban szerette leginkább otthonát, hiszen a legszebb pompáját ekkor adta. Bár a hóesés csak álom volt a spanyol nagyváros lakói számára, Őt ez nem zavarta, számára így volt tökéletes az ünnepi időszak. Csak egy valami hiányzott: a család.
Még kisgyermek volt, amikor elvesztette egyetlen szülőjét, utána pedig a keresztszüleihez került. Ők nevelték fel, és bár minden szeretetet megkapott, mégsem volt igazán boldog. Az újabb csapás pedig akkor történt, amikor végleg egyedül maradt. Nehezen dolgozta fel, de legjobb barátja, és annak családja mindvégig mellette voltak, és átsegítették a nehéz időszakon.
Hatalmas sóhajjal vette tudomásul a megérkezést akkor, amikor a jól ismert villa előtt a sofőr lefékezett. Az út rendezését követően idegesen lépkedett a fehér tölgyfa ajtó felé, amin egy hatalmas dísz lógott, ezzel felhívva az utcán sétáló emberek figyelmét. Egyszerűen nem lehetett nem észrevenni.
Hosszasan nyomta meg a csengőt, így nem maradt más hátra, mint a várakozás. Egy-két percen belül megjelent előtte barátja, aki széles mosollyal köszöntötte, és egyből kitárta előtte a vaskos ajtót.
                    Gyönyörűen festesz! – nyomott egy puszit az arcára a spanyol férfi. Udvariasan elvette a drága szövetkabátot, majd a nappaliba terelte, ahonnan kellemes férfihang, és babagügyögés hallatszódott.  Érezni lehetett azt az igazi családi hangulatot, amit Ő utoljára gyermekkorában élvezhetett.
Érdeklődve lépett be a hatalmas nappaliba, ahol már ott ült Eric ikertestvére és a kislányával játszott, míg édesapja egy pohár italt kortyolgatva bámulta őket.
Az apa-lánya jelenetek megdobogtatták Ines szívét, de ott volt az fojtó, szorító érzés, mely azt sugallta, hogy Ő ezt sosem kaphatja meg. A legfájóbb mégis az volt a számára, hogy Vele nem élheti át.
                    Szia Ines! – kelt fel a focista, amikor észrevette az ajtóban letáborozót, és azonnal két puszival köszöntötte. A drága kölni illata belekúszott az orrába, legszívesebben sosem engedte volna el az izmos testet.
                    Sziasztok! – köszönt hatalmas mosollyal, két puszit nyomott az integető családfő arcára, majd odaült a kislány mellé, aki hatalmas szemekkel bámult rá. Ismeretlen volt számára, még ha nem is először találkoztak. – Ezt a hercegnőnek hoztam! – nyújtotta át a fiatal apukának a csillogó ajándéktasakot. Egy kis apróságot hozott, hiszen az illem úgy tanította, hogy vendégségbe nem megyünk üres kézzel.
                    Nagyon kedves Tőled, köszönöm! – vette el hálás pillantásokkal a kapott ajándékot, és mint a kisgyermekek, egyből belepillantott a tartalmába. Mosolyogva vizsgálta meg a ruhácskákat, majd gondosan vissza is helyezte őket. – Igazán nem kellett volna ezzel fáradnod!
                    Ugyan már, ez csak apróság! – legyintett zavartan, hiszen Marc közelsége mindig zavarba hozta. Már oly rég próbálta felkelteni a figyelmét, inkább kevesebb, mint több sikerrel. Amióta pedig Melissa a férfi életébe lépett, láthatatlannak érezte magát. A nő mellett egyszerűen eltörpült, és hiányoztak számára azok a beszélgetések, amelyeket a focistával régen egy-egy bögre kakaó vagy forró csokoládé mellett ejtettek meg.
A férfi egyszerűen nem vette észre, pedig annyiszor próbálta a tudtára adni, hogy mit érez iránta. Barátai szerint ezt már nem lehetett nem észrevenni, ha csak Ő nem akart róla tudomást venni. Ebben is lehetett reláció, de még egy visszautasítás is jobb lett volna, mint a reménykedés.
A kialakult csendet a háziasszony zavarta meg, aki miután köszöntötte a lányának tekintett nőt, egyből az étkezőbe terelt mindenkit. Ott több fogás is várt arra, hogy csillapítsa az éhségüket. Jókedvűen, beszélgetve ültek le falatozni, de ami furcsa volt Ines számára, hogy a riporternő nem volt ott.
Vacsora után felajánlotta a segítségét a mosogatásban, de Montse finoman elutasította, és végül idősebb fiát fogta be maga mellé. Gala már laposakat pislogott, így az apuka felvitte az emeletre, az idősebb férfi pedig eltűnt a szemük elől. Egyedül ücsörgött a nappaliban, és az estén gondolkodott. Mégsem volt most akkora öröm az ajándékozás, és a vacsora, mint régebben volt. Hiányérzete támadt, de hogy miért, azt maga sem tudta.
                    Magányosnak tűnsz – ült le mellé a focista. Percek óta figyelte az ajtóból a nőt, aki ha magára maradt, már nem mosolygott. Szemei szomorúan meredtek a kandallóra, ami kellemes meleget adott az ott tartózkodóknak. Észre sem vette, hogy már nincs egyedül, így amikor Marc csatlakozott hozzá, ijedtében majdnem kiborította a teáját.
                    Te is – döntötte oldalra a fejét, és vizslató szemekkel bámulta a férfi gondterhelt arcát. – Kérdezhetek valami?
                     Bármit kérdezhetsz – bólintott a férfi kíváncsian. Sejtette, hogy mi lesz a kérdés, és szerette volna kiönteni a szívét valakinek. A családjának mégsem mert beszélni erről, mert nem tudta, hogy fogadnák a hírt. Húzni akarta az időt, ameddig lehetséges.
                    Miért kettesben jöttetek? – tördelte idegesen a kezeit, mert nem akarta megbántani a férfit. Nem lett volna túl jó pont a szemében.
                    Elhidegültünk – adta meg a választ a kérdésre a férfi. Ezeknek a napoknak pont a szeretetről, és a családról kellene szólnia, de ő csak ürességet érzett. Nem a szerelmi csalódás törte össze a szívét, hanem az hogy pont ekkor, és pont így. – Gala születése sem hozta vissza azt az érzést…
                    Óóó, hát én sajnálom – érintette meg a férfi karját, hogy ezzel is támogatását biztosítsa. Legbelül mégis kicsit önző volt, és örült a hírnek.
                    Nem tudom, hogyan mondjam el a családomnak. Ezt is elbaltáztam – sóhajtott hatalmasat, amivel elérte, hogy Ines ismét ráfigyeljen.
                    Szerintem nem csak rajtad múlt. Az érzéseidet nem irányíthatod! – próbált tanácsot adni, de kicsit viccesnek érezte a helyzetet. Pont Ő akarja meggyőzni erről, aki már gyerekkora óta szerelmes belé?
                    De nem is akarom – mosolyodott el a férfi, majd felpattant, és a karácsonyfa alól előszedett egy aprócska dobozt, majd kezet nyújtott a nő felé, s felsegítette. – Nem volt még alkalmam odaadni az ajándékodat.
                    De, én, nem….
                    Nem is kellett hoznod semmit. Sőt, örülök, hogy eljöttél végül – simított ki egy kószatincset az arcából. A nő fülig vörösödött, de ez csak még szebbé tette Őt a férfi szemében. Hosszú idő kellett ahhoz, amíg rájött, miért nem működtek a kapcsolatai, minden nőben Inest kereste. – Nézd meg!
Remegő kezekkel nyitotta ki a fekete bársonydobozt, mely arany szalaggal volt átkötve. Ahogy belenézett, elállt a lélegzete. Egy csodaszép, szív alakú medál feküdt benne, melybe bele volt gravíroztatva egy dátum, és a keresztnevük kezdőbetűje.
                    Marc, ez… gyönyörű! – csillogott a szeme a meghatottságtól. Ahhoz képest, hogy még otthon aggódott a mai este miatt, most élete legszebb perceit élte át.
                    Boldog karácsonyt! – suttogta a férfi már a nő ajkaiba. Oly sok vágyakozás, és párnába sírt éjszaka után végre nem kellett amiatt aggódnia, vajon eljön-e valaha ez a pillanat. Megtörtént, és csak ez számított. Ennél szebb karácsonyt sosem kívánt magának.

2 megjegyzés:

  1. Sziaaa!!

    Hát először is itt is nagyon boldog karácsonyt neked, és itt is, még egyszer nagyon szépen köszönöm a novellát ♥
    Egyrész annyira nagyon örülök, hogy Span, és bármennyire szeretem is Melissát, örülök, hogy itt nincsenek együtt, hanem Inesnek sikerült meghódítania a védőkém szívét :3
    Jajj, Eric, a legjobb barát ♥ Komolyan mondom, a Bartra család is valami olyasmit lehet, mint a Hemsworth-ök, hogy minden fiú genetikailag jól néz ki :D nem fair :D
    Annyira cuki lehetett, ahogy Marc Galával játszott, de létezik ennél egy Bartrányival cukibb- mikor Eric is beszáll :3
    Örültem nagyon, hogy jó lett a vége, és Marc pasi létére észrevette, hogy Ines szereti, és rájött, hogy viszontszereti. De arra azért kíváncsi lennék, hogy milyen dátum volt a medálban :D az aznapi, vagy a megismerkedésüké, vagy egy tök random dátum, mikor Marc rájött, hogy Inest szereti. :P
    Szóval nagyon-nagyon tetszett, és nagyon szerettem, és ha gondolod bármikor írhatsz még erről a majomróól :D meg a tesójáról :D meg a barcás szőke spanjairól :D (Rakiticra meg MAtS-ra gondolok, ha bármi kétséged lenne :D)

    Szóval még egyszer nagyon szépen köszönöm, noha nem tudom mennyire lett értelmes a komment, nade sebaj :D Még egyszer boldog karácsonyt! :)♥

    Puszi, D.

    VálaszTörlés
  2. Sziaa!

    A lökött húgod ismét jelentkezik nálad, mert egyszerűen nem tudok szó nélkül elmenni a novellád mellett, annyira imádtam. És nekem ne merd azt mondani, hogy klisé lett, mert esküszöm agyoncsaplak, csak hogy érezd a törődést és észhez kapj! :)
    Bevallom, mindenkire gondoltam volna, csak a Barta tesókra nem, de nagyon örültem nekik, mert annyira menők. Tetszett, hogy nem Marc volt a legjobb barát szerepében, hanem Eric, így sokkal érdekesebb lett az egész. Egyébként meg jól állt neki ez a szerep. :)
    De akkor is, Marc volt a legmenőbb, és valami hipercuki lehetett az, ahogy Galával játszott. Ez volt a kedvenc részem. ♥ Meg az, ahogy bevallotta a focista, hogy Ines számára az a nő, akit az eddigi barátnőiben keresett, és ahogy levetkőzte a benne rejlő pasit és felismerte, hogy viszontszereti a lányt.
    Nagyon szerettem ezt a novellát tőled, és remélem, sok ilyennel fogsz még megajándékozni minket. Dora pedig igazi mázlista, hogy őt húztad ki. :P ♥

    Puszillak,
    Noemi

    VálaszTörlés