2016. augusztus 11., csütörtök

A Redbull szárnyakat ad


Sziasztok!

Meg is érkeztem a következő írással, mely szintén egy szösszenet lett, ami pár hete, a Német F1-es Nagydíj után fogalmazódott meg bennem. Nem egy pozitív hangulatú, de ez majd kiderül ebből a közel 500 szóból. Szeretném megköszönni Bellának a kapott díjat, ki fogom tenni pár napon belül, és akkor majd a jövőbeli terveimről, valamint nagy döntésekről is fogok Nektek írni! Addig is jó szórakozást kívánok! 

Vivian


A Redbull szárnyakat ad

Lost But Won
A szőke hajú férfi undorodva kortyolgatta az energiaitalát. Undorodott ettől a színjátéktól, ami jelenleg körülötte zajlott. Ráerőltettek egy szerepet, és ez ellen nem tehetett semmit sem. Utálta a temérdek hazugságot, amivel az embereket szédítették. De csak tűrte, mert tűrnie kellett. Ez volt a dolga.
Redbull – állt az alumínium dobozon. A név, mely pár éve még nagy vágyakozással töltötte el. A csapat, melyhez oly nagy reményeket és sikereket fűzött. Melynél egy álma válhatott volna valóra.
Redbull. A csapat. Akik visszahajították Őt, mint egy olcsó rongybabát. S aminek a tagjai most már két másik társáért tesznek meg mindent.
A mérnöke csak mondta és mondta a legújabb információkat az előtte álló szabadedzésről, a pályáról, de a pilótát ez cseppet sem érdekelte. A férfi kezébe nyomta az energiaitalt, és becsörtetett a pihenőjébe. Magára zárta az ajtót, és öltözködni kezdett.
Annyira szerette volna visszapörgetni az időt. Azokra a napokra, amikor még minden rendben volt. Akkor még bíztak benne. És akkor még ő is bízott magában. Most pedig egyre csak azt kérdezgette magától, hogyan juthatott idáig? Hogyan vált minden rémálommá? Mi a fene folyik itt?
Nem tudott ép magyarázatot adni arra, hogyan indulhatott el a lejtőn. Maga sem értette hogyan történhetett meg mindez. Egyik percben még otthon ült a Redbull versenyzőjeként, a másikban pedig már a Torro Rossoban szenvedett.
Nem érezte jól magát. Nehéz időszak volt ez a számára, és úgy érezte sohasem akar véget érni. Igyekezett, küzdött, de a pilótacsere óta semmi sem jött össze. Azt is tudta, hogy ez nem lehet mentség, hiszen mindenkinek vannak ilyen időszakai, és ha semmit sem tesz ellene, akkor vége…
Ezekkel a baljós gondolatokkal szállt be az autóba, majd gurult ki a boxutcán át a versenypályára. Rajta kívül senki nem merészkedett ki az edzés elején. Nyugalomban körözhetett, gyűjthette az anyagokat, és jöhetett ki kereket cserélni.
Az utolsó etapját tervezte az edzésre, amikor a boxutca kijáratánál megérkezett a forgalomba. A hideg abroncsok miatt mindenkit elengedett maga körül. Nem is akart bajba keveredni, és nem is vágyott minden porcikája az esetleges versenyzéshez, persze csak szabályszerűen.
Nem tudta mire is lenne szüksége. Nem érezte jól magát a volán mögött, és ez egy versenyző életében nem túl fényes gondolat. Újra éreznie kellene az adrenalint, a versenyszellemet, ami azon a baljós hétvégén kiveszett belőle.
Már arra sem emlékezett, hogy mikor érezte magát jól egy autóban. Tényleg nem tudta, hogy mi folyik körülötte. Nem érzett semmit. Sem az autót, sem az összhangot, de még érzéseket sem váltott ki belőle a verseny szó. Csak ürességet érzett, semmi mást.
Egy másodpercre lankadt a figyelme, és a célegyenes végén, az egyes kanyarban elvesztette az autója felett az irányítást. Későn taposott a fékre, és túl nagy sebességgel csapódott a gumifalnak.
Érzékelte a lelátóról érkezett hangzavart, a járó motor hangját, és a távolban lévő autók zaját is. Minden porcikája fájt, és nem bírt megmozdulni. Már koncentrálni sem bírt a zavaró tényezőkre. 
A Redbull tényleg szárnyakat adott, csak az ő esetében ez éppen a sötétségbe vezetett.

4 megjegyzés:

  1. Kedves, Vivian!

    Nagyon megérintett ez a szösszenet :) A pilótacsere óta Dany tényleg megváltozott, nem érintette jól a dolog, az biztos :3 A teljesítményén is rendesen meglátszik, kissé szétszórt fejben és lélekben is :3 Ez novella tökéletesen bemutatta a helyzetét :) Noha Lewis és Daniel a kedvencem, Kvyat felett sem hunyok szemet :)

    Várom a következő F1-es szösszeneted, ha netalántán tervezel még írni ilyet :)

    Love Ya,
    Mace

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Macy!

      Örülök, hogy sikerült hatnom rád a szösszenetemmel. Dany tényleg nem önmaga azóta sajnos. De bízzunk benne, hogy visszatalál a helyes útra!

      Köszönöm, hogy írtál! Nem tudom a jövőben lesznek-e F1-es novellák, én nyitott vagyok rá. Ha lesz megfelelő ötletem, biztosan hozok még! :)

      Ölel,
      Vivian

      Törlés
  2. Szia, ez nagyon jó lett! Látom már egy ideje nem írtál de remélem visszatérsz mert szívesen olvasnálak :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! Köszönöm szépen a kedves szavakat. :)

      Törlés