2017. szeptember 29., péntek

11:59


Sziasztok!

Ahogy ígértem, ezen a héten kiszakadunk a kis szerelmi háromszögünkből, és egy sokak számára ismerős párossal folytatjuk. Bár a valósághoz semmi köze, a Mirrorhoz annál több. Ez a jelenet megtörtént volna, ha megírtam volna a teljes történetet. Ám, ez a cselekmény így sem hagyott nyugodni, ezért döntöttem úgy, hogy megosztom Veletek, nosztalgiaként.

Remélem tetszeni fog Nektek, jó szórakozást kívánok a novellához!

Vivian



11:59

Döntsd el, hogy mi a fontosabb: a büszkeséged és semmit nem kapni, vagy kockáztatni és talán mindent megnyerni.
(A pletykafészek c. film)

2013.augusztus 31., este 11:31
Beszéljünk, kérlek! – hallatszott a barna hajú nő kissé hisztérikus hangja. Nem akarta elhinni, hogy nem hallgatja meg a férfi. Nem akarta tudomásul venni, hogy nem kíváncsi rá. Pedig pár napja még ő akart beszélni vele valami fontosról, de ő buta módon elhajtotta. Pár napja még minden más volt. – Fabi, kérlek!
Ne, most Shea! – rázta lemondóan a fejét a férfi. Igazság szerint meg akarta kérni, hogy maradjon. Hogy ő is értesüljön az igazságról, de gyáva volt. Túlságosan gyáva elé állni, és újra azt kérni, amit pár nappal ezelőtt is.
Fábio, telefon! – kiabált a pároshoz Jorge Mendes a férfi lakásából. A brazil nő ránézett egykori barátjára, akinek az arcára volt minden írva. Sajnálat, megkönnyebbülés és bűntudat. A barna szépség felbátorodva indult a férfihang után, aki meglepődött a nő láttán. – Shea kedves, örülök, hogy látlak! Épp jókor!
Mi folyik itt, Jorge? – tette fel a kérdést az érkező, miközben rá sem nézett a játékosra. Tudnia kellett miért van itt a férfi ebben a késői órában. Nem szokott az ügyfeleinél időzni, kivéve, ha fontos a dolog. Ha életbevágóan fontos.
Épp Fábio eligazolását… – kezdett bele, de ügyfele egy pillanat alatt elhallgattatta a pillantásával. Tudta, hogy ezt a párosnak maguk között kell elintézniük. – A konyhában leszek. Siess, mert nincs már időnk…
Tudom – vágott közbe a férfi, majd miután a menedzsere sietősen távozott, betette utána a konyhaajtót. – Miért vagy itt? – tette fel a kérdést kíváncsiságból, mintha az előző incidens meg sem történt volna. Akárcsak Sheane, ő is választ akart.
Miért? – tett fel egyetlen kérdést Sheane Leite, miközben már a sírás fojtogatta a torkát. Nem akarta, hogy eligazoljon, és itt hagyja. Nem akart egyedül maradni, magányosan. A múlt napi látogatása elgondolkodtatta, majd olyat tett, amit pár hónapja még álmaiban sem hitt, hogy valaha megteszi: elhagyta régi szerelmét. Elhagyta azt a férfit, aki újra összetörte a szívét, és aki mellett már nem volt boldog. Szerelmes volt, szerette őt, csak nem úgy, ahogy egy nőnek szeretnie kell egy férfit.
Mert szeretlek – támaszkodott meg a férfi a sötét bőrkanapén. Nem volt oka hazudni. Miért is tette volna? Nem változtatott volna semmin. – Szeretlek, de majd belepusztulok abba, hogy Mellette vagy… és…
Elhagytam Őt, Fabi – szakította félbe a portugál mondandóját, aki még levegőt is elfelejtett venni a hír hallatán. Először azt hitte, hogy álmodik, és csak a képzelete játszik vele, de amikor a nő közelebb merészkedett hozzá, és puha tenyerét a borostás arcára simította, mintha minden gondja elillant volna. Shea látva azt, hogy nem utasítják vissza, még közelebb húzódott, és ajkát az övére tapasztotta. Mindketten sóvárogtak a másik csókja után, talán már a legutolsó óta. Talán azóta, hogy a férfi visszaküldte a spanyolhoz. Talán azóta, hogy a februári partin, a mosdóba egymásnak estek. Egyikük sem tudta, csak azt, hogy soha többé nem akarják elengedni egymást.
Mondd ki még egyszer! – suttogta a nőnek, aki fejét a vállába fúrta, miután ajkaik elváltak egymástól. Beszívta a férfi kölnijének illatát, mely oly ismerős volt neki. Az illat, mely sokszor segített abban, hogy zaklatott nap után megnyugvásra leljen.
Vége van, Fabi. Most már tényleg – emelte fel a fejét, és barna szemeivel a másik tekintetét kereste. Fülében még ott csengtek a férfi elhangzott, reménykedő szavai. Nem hitt a fülének, pedig ez a valóság. Véget vetett egy kapcsolatnak, mely már nem hozott számára megnyugvást. Olyan kitartóan próbálta helyrehozni azt, ami nyáron kettejük közt volt, hogy közben nem vette észre azt, ami az orra előtt van. Hosszú napok és hetek kellettek ahhoz, mire magának bevallotta az érzéseit, nemhogy még másnak.
Ez azt jelenti, hogy… szeretsz? – tette fel kisfiúsan a kérdést, amin a brazil nő hangosan felkacagott. Jóízűen, szívből, és ami a legfontosabb, szerelmesen.
Elcsavartad a fejem – döntötte oldalra a fejét. Mosolygott, és a szemei csillogtak. Úgy, ahogy annak idején Alvarora nézett. Egy volt a különbség, most biztos volt abban, hogy mit és kit akar. Hogy kivel akarja leélni a hátralevő napjait.
Inkább te az enyémet – simított ki egy kósza tincset az arcából. Csak bámulták egymást, és a percek vészesen fogytak. – Gyere velem, Angliába! – törte meg a csendet a férfi, amivel meglepte a nőt. Bár a kérésével jobban. Hiszen mindketten tudták, hogy őrültség lenne. Egy hatalmas őrültség.
Fabi…
Baba, kérlek! – tette a férfi a nő szájára a mutatóujját. Azt akarta, hogy a nő hallgassa meg az indokait, és változtassa meg a véleményét. Pedig tudta, hogy ez nem fog megtörténni, és ezzel nagyon sokat kér, de egy próbát, megért. Nem akarta többé elengedni maga mellől. Nem bírt volna ki nélküle többet. Többet akart belőle, és a kapcsolatukból. – Gyere velem Manchesterbe! Új ország, csak mi ketten, na meg persze néha, Vit. De ott új lappal kezdhetnénk, csak te meg én.
Te is tudod, hogy nem mehetek. Még nem – rázta a fejét a nő, pedig szíve szerint bárhova követte volna a férfit a világban.– A klub sem engedne el. Így biztosan nem, egyik percről a másikra. Maradj itt! Vonjad vissza a távozási kérelmet! A következő hónapokban elintézünk mindent, és ha akkor is menni akarsz, akkor követlek. Veled maradok.
Ez…
Őrültség? Tudom – nevetett fel Shea. – Őrült leszek, ha veled vagyok. De meg kell értened, nem hagyhatok itt mindent. Ilyen gyorsan…
Én csak nem akarom, hogy meggondold magad – döntötte a homlokát a nőéhez. – Nem bírnám elviselni még egyszer az elvesztésed, Baba.
Nem fogsz. És ezen nem változtat az a tény, ha maradunk. Ezen már Ő sem változtathat – tett ígéretet, mellyel sikerült megnyugtatnia a védőt. Természetes volt, hogy aggódott a jövőjük miatt, ha legnagyobb vetélytársa továbbra is a közelükben lesz. De bízott a nőben és annak szavában. Talán most más lesz. – Megígérem. Csak ne hagyj el, újra!
A férfi rámosolygott a nőre, majd egy csókot nyomott a homlokára. Az idősebb portugál pont ezt az idilli pillanatot választotta arra, hogy visszatérjen, hiszen 2 percük volt a döntésig. 2 perc, ami a két fiatal életét örökre megváltoztatja.
Örülök nektek, galambocskáim. Rossz volt nézni, ahogy szenvedtek, de az örömködést hagyjuk későbbre – nézett jelentőségteljesen a sportolóra. Megnyomott egy gombot a telefonján, majd az angolok hangja csendült fel a háttérben. Várták a választ. Vártak arra, hogy a férfi kimondja, amit ki kell, és elindíthassák a transzfert.
 Fábio először a menedzserére nézett, majd Sheane nyugalmat sugárzó tekintetébe, aztán végül az okos telefonra. A szavak csak úgy könnyedén kicsúsztak a száján, pedig egy fél órája, még nem így gondolkodott a jövőjéről.
Maradok – jelentette ki, így Jorge visszaemelte a füléhez a telefont. párt. A vártnál jobban fogadta a történteket és a felesleges intézkedést. Barátságosan köszönt el az angol csapat képviselőitől, majd magára hagyta a szerelmes párt.
Mindketten érezték, hogy ez valaminek a kezdete. A férfii egy kis áldozatot hozott azért, hogy azzal lehessen, akit szeret. A nő pedig megnyugodott, hiszen nem kell idő előtt elbúcsúzniuk egymástól. Hálásan pislogott szerelmére, pedig tudta mennyire nehéz lehetett neki kompromisszumot kötni, amikor a karrierje a tét. Most már rajta lesz a sor, hogy ezt viszonozza, és támogassa Őt.
11:59.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése