2017. szeptember 22., péntek

Suicide 4.


Sziasztok!

Kicsit úgy érzem, hogy kezd unalmassá válni, - amit a látogatók és a pipák száma is alátámaszt -, ha 7 héten keresztül csak a Suicide részeit olvashatjátok. Főleg azoknak, akik nem először teszi ezt meg.  Ezért jövő héten kiszakadunk kicsit ebből a világból, és egy rövidke novellát hozok nektek. Ez az egykori Mirror rajongóknak kedvezni fog, hiszen egy sosem látott jelenetet írtam meg, ami a történet alakulásában főszerepet kapott volna. Mindegy is, erről majd egy hét múlva már többet fogtok tudni. Köszönöm szépen az érkezett pipákat, értékelem az őszinteséget.

Jó szórakozást kívánok a Suicide 4. részéhez!

Vivian


4. rész
Hűtlen

"Nem akartam mást, csak felejteni. Néha úgy éreztem, sikerült, aztán mégis egyre-másra tértek vissza a részletek, mint a víz felszínén felbukkanó fadarabok, amelyek jelzik, hogy odalent egy hajóroncs hever. Egy rózsaszín felső, egy versike a nevemmel, az érzés, hogy valaki a nyakamra teszi a kezét. Mert ez történik, amikor megpróbálsz elmenekülni a múlt elől: nemcsak, hogy felzárkózik, de le is hagy. Eltakarja a jövőt, a tájat, magát az eget, míg nem marad más út, csak az, amelyik keresztülvezet rajta, az egyetlen, amelyen valaha hazajuthatsz."

Unfaithful
A múltat elengedni nehéz. Hosszú idő kell, míg az ember tovább tud lépni, eltemeti magában az emlékeket, a fájdalmat, az érzéseket, hogy egyszerűen csak újrakezdjen mindent, és megvalósítsa álmait. Az út során vannak olyan fontos személyek, akik meghatározzák a múltat, a jelent, és a jövőt. Megtaníthatnak bizonyos dolgokra, például, hogy mi a szerelem, mit jelent törődni valakivel, ezáltal jobb embereket formálnak.
Sokszor azonban a szerelem nem elég, és a felek lassan, csendesen szenvednek. Szenvednek, mert nem tudják elengedni egymást. Évekkel később, ha újra találkoznak, a beforratlan sebek felszakadhatnak. Egy közös múlt, egy elvarratlan szál, és a felejtés homályba merül. Vissza akarják kapni az együtt töltött időt, azt, ami csak az Övüké volt. Egy valamivel azonban nem számolnak: azóta már minden megváltozott, és tetteikkel másokat is megbánthatnak.
A két fiatal egyszerűen a pillanatnak élt. Több mint négy éve váltották utolsó csókjukat, amire pár hete még azt hitték, hogy az utolsó volt, most pedig a londoni luxuslakás falának dőlve engedtek vágyaiknak. Túl régóta vártak már erre, így sokkal követelőzőbbek voltak. A nő átkarolta a férfi nyakát, az argentin pedig szinte a falba préselte Őt. Vadul falták egymás ajkait, mintha az utolsó mentsváruk lenne az a csók.
Néhány perccel később a levegőhiány miatt el kellett válniuk egymástól. Shanon a férfi vállának dőlve rendezte légzését, míg társa az ő nyakába fúrta a fejét. Élvezték egymás közelségét, még ha tudták is, hogy ez nem helyes. Nem szabadna ezt tenniük.
Nem szabadna itt lenned – suttogta a szőke, aminek hatására a férfi izmai megkeménykedtek. Nem számított rá, hogy ekkora hatással lesz rá a nő. Nem tudta mit válaszolhatna, hiszen rádöbbent, tényleg tilosban jár.
Muszáj volt idejönnöm! – emelte fel a nő állát. Percekig fürkészték egymás tekintetét, kiolvasva belőle mindent.
Honnan tudtad meg hova kell jönnöd? – tette fel az egyszerű kérdést, de a választ már sejtette. Egyetlen egy ember segíthetett neki, akit mindketten jól ismernek. Nem haragudott az illetőre, inkább csak meglepődött rajta. Nem számított tőle ilyesmire. Ezt majd tisztáznia kell vele is.
Tudod te azt nagyon jól! – ejtett meg egy vigyort a férfi.
Mesuttól – suttogta mosolyogva, mielőtt testük újra összefonódott.

~ * ~

Mesut Özil Mertesacker és Vermaelen között foglalt helyett a csapat taktikai megbeszélésén, mikor telefonja rezgése jelezte a zsebében, hogy üzenete jött. Az asztal alatt elővette a drága kütyüt, és legnagyobb szerencséjére az edzője sem szúrta ki. Mertesacker csak egy vigyort küldött felé, és úgy fordult, hogy sehogy se lássa meg Wenger a középpályást. Mesut érdeklődve nyitotta meg a Shanontól kapott üzenetét, majd a tartalmát látva majdnem felnevetett: Drága Mesut! Ha hazajöttök lesz miért elbeszélgetnünk, de nem garantálom a testi épségedet. Nem kell magyaráznom, hogy miért, ugye? Jó pihenést, a győzelem, kötelező. Csókoltatlak Shanon
Fejcsóválva tette el a mobilt, de továbbra sem figyelt túlzottan az edzőjére. Alig várta, hogy a maradék percek leteljenek, és telefonálhasson. Szinte kimenekült a teremből, mikor ez végre meg is történhetett. Két-három csörgés után a szőke felvette, így vigyorogva köszönt bele.
Csak nem megérkezett az ajándék? – lépkedett távolabb társaitól, főleg a franciák közelétől. Eléggé sáros volt a dologban, hiszen mindkét fél kapcsolatban él, de amikor először látta őket együtt a Bernabeuban, úgy érezte ebben lehet több is. Egy feltétellel árulta el Ángelnek a nő lakcímét, ha elmesél mindent a múltról és a jelenről is.
De, megérkezett – motyogta a nő. – Úgy utállak titeket! – csengett átláthatóan a hangja. Valójában senkire nem haragudott, inkább csak össze volt zavarodva. Nagyon is. – Oké, hazudtam. Az az egy szerencséd, hogy imádlak.

~ * ~

Az angol a kispad felett foglalt helyet, ezúttal egyedül érkezett a Királyi Gárda stadionjába. Kissé izgatott volt, nem tudta mire számítson az estétől, és ezt nem a meccsnek köszönhette. Kíváncsisága elnyomta a józan eszét, így mikor pár napja megjelent nála az argentin, igent mondott a kérésre, és eljött Madridba.
A Real Madrid a soron következő Bajnokok Ligája mérkőzését játszotta, és toronymagasan az esélyese volt. Nem voltak a legjobb formában, de illő volt megverniük a dán csapatot.
A mérkőzés percei peregtek, a szőke viszont nem figyelt az eseményekre, gondolataiba merült el. Veszélyes játékot játszott, de meg kell tudnia, mit akar tőle a férfi. Egyszerűen nem hagyta volna nyugodni a lelkiismerete, ha otthon marad Angliában. Titokban jött el, egyedül Mesut tudta miért is van távol a spanyol földön. A török fiúban bizalmasra talált, aki támogatta Őt, mondhatni falazott a számára.
Az egész mérkőzés alatt végig érzett magán egy tekintetet, de nem találta meg a tulajdonost az emberek között. Biztos volt benne, hogy figyelik, és nem ok nélkül. Tartott tőle, hogy valaki követi, de gyorsan elhessegette ezeket a gondolatokat.
A második félidő már javában tartott mikor Cristiano Ronaldo az argentin középpályás passzából megduplázta a királyiak előnyét. Mosolyogva nézte minden mozdulatát, a meccs nem is érdekelte túlzottan. Percek teltek el mikor óriási ünneplésre kapta fel a fejét, és a visszajátszásból nézte végig Ángel bombagólját. Az ilyen zseniális megmozdulásokat csodálta benne a legjobban, már a karrierje kezdetén is. A férfi gólörömét látványosan a kislányának címezte, ami kis csalódottságot váltott ki a nézőtéren ülőből. Tisztában volt vele, hogy exe már családos ember, de nem tagadta, eljátszott a gondolattal, mi lett volna ha...? Talán rosszul döntött pár éve, és nem kellett volna menekülnie.
A fájdalom, és kételkedés behatolt a testébe, és erősen szorította. Menekülni akart. Még megtehette volna, de nem élt ezzel, végignézte a mérkőzést, így az utolsó percekben hatalmas meglepetés érte.
Ángel megszerezte a második gólját, de ami a legfontosabb volt számára, hogy a gólörömét neki szánta, ez kétségtelen. Fogalma sem volt, hogy találta meg egyből a nézők között – még ha ő is intézte neki a jegyet –, de azt a szívet az ő irányába mutatta. Egy furcsa érzés kerítette hatalmába, mintha visszamentek volna az időben, csak a helyszín változott. A sebek kezdtek felszakadni, csak még azt nem tudta, ez jó vagy rossz jel. Világossá vált a számára, hogy az argentin sem felejtette el, ő is érez valamit. Már csak az volt a kérdés, hogy mit.
Zavartan szedelőzködött össze, és hagyta el a nézőteret, majd a stadiont is. El akarta kerülni az újságírókat, a rajongókat, a tömeget, és a játékosokat. Ismerte a férfit, tudta, hogy még az éjszaka folyamán fel fogja keresni, nem az a feladós típus.

Az énekesnő egy könyvet olvasgatva ült a szállodai szoba nappalijában, a hajnali órákban. A meccs már régen véget ért, de ő még nem volt fáradt, várakozott. Várta, hogy megcsörrenjen a telefonja, és meghallja azt a hangot, ami sok év után a mai este ismét megdobogtatta a szívét.
Hajnali egy után néhány perccel az üzenet jelzése szakította ki a romantikus regény cselekményéből. Maga elé vette a telefont, majd megnyitotta a kis felugró ablakot. A feladó a várt személy volt, de ez nem okozott nagy fejtörést számára: 5 perc múlva ott leszek. Remélem nyitva hagytad az ajtót. Csók A.
Sóhajtva tette le az éjjeli szekrényre a könyvet, és a telefont, majd az ajtóhoz sétált, és elfordította a zárban a kulcsot. Az ígéreteit mindig betartotta a középpályás, sosem késett.
Pontos, mint mindig – fordult meg az ajtócsukódásra a nő. A hatalmas ablakon keresztül csodálta a várost, mígnem két kart érzett meg dereka körül. A férfi maga felé fordította, és lágyan megcsókolta. Reflexszerűen rakta karjait a nyaka köré, és engedett a csábításnak. Mindketten tudták már Angliában, hogy ez meg fog történni.
Ez nem változott – suttogta a férfi, az angol pedig végigsimított az arcán. Jobban hiányzott neki, mint hitte, de erre csak most jött rá.
Minden más lett – lépett ki az ölelésből, és fonta mellkasa előtt össze karjait. Talán nem kellett volna eljönnie. Otthon kellett volna maradnia, akkor nem lenne ennyire zavart.
Beszéljük meg! Tudom, hogy hibáztam – ült le a kanapéra a férfi. – Fiatal voltam, és önző. Magammal törődtem, és nem vettem észre mennyire szenvedsz. Arra kértelek, hogy válassz, ami nem volt helyes. Én sajnálom! – temette kezeibe arcát. Az angol három lépéssel átszelte a köztük lévő távolságot, leguggolt a férfi elé, a kezeit pedig a combjára helyezte.
Ez az igazi Ángel, akibe én akkor beleszerettem – ejtett meg egy halvány mosolyt, ezzel elérve, hogy rá figyeljen. – Az évek alatt sok mindent megtanultam melletted, amiért hálás vagyok. Nem haragszom, érted?! Már nem... És én is sajnálom, hogy elmenekültem, de be kell látnod, így volt a legjobb.
Lehetett volna másképp is – jegyezte meg elszántan. – Már akkor hiányoztál, amikor hazaértem az üres lakásba. Ott jöttem rá mit veszítettem, vagyis kit – simított végig a gyengéd vonásokon, amit a nő becsukott szemmel engedett. Jól esett számára az érintése, visszahozta a legszebb emlékeiket.
Mit akarsz tőlem? – suttogta szinte kétségbeesetten. Össze volt zavarodva, időre lett volna szüksége.
Az argentin ujjait a tarkójára helyezte, és közelebb húzta magához, ölébe ültette, testük szinte összepréselődött. Érezték egymás szapora szívverését, majd megszüntetve a távolságot, elvesztek egymás szájának feltérképezésében.
Vissza akarlak kapni – suttogta. Újra és újra megcsókolta, de ezúttal már szenvedélyesebben. Megőrjítette a nő, azt akarta, hogy újra az Övé legyen!

Ezt talán nem kellett volna – sóhajtotta a szőke, amikor felnézett a barna szemekbe. A férfi meztelen mellkasán megtámaszkodva rajzolgatott köröket. Az elmúlt egy óra eseményei még jobban összezavarták. A férfi kedves, figyelmes volt, törődött vele, és ami a legfontosabb, újra úgy szeretgette, mint régen.
Megbántad? – simított ki egy tincset a nő arcából, és várta a választ. Ő pontosan tudta mit érez, nem voltak kétségei. Ismerte az angol nőt, és biztos volt benne, hogy újra menekülni fog.
Nem tudom – motyogta, fejét belefúrva a férfi nyakába.
Nem tudom, hogy mit érzel most, de én… – kezdett bele halkan a férfi, mégis megakadt. Inkább nem mondta el azt, amire gondolt. – ... nem bántam meg, gondolhatsz bármit – nyomott egy puszit Shanon hajába.
Időre van szükségem!

~ * ~

Az októberi nap után a dolgok teljesen megváltoztak. A játékosoknak sűrűsödtek a meccseik, háromnaponta kellett pályára lépniük, az utazgatások, és a kemény edzések teljesen leszívták energiájukat. Mandy számára is visszaállt minden a régi kerékvágásba, koncertjeire, interjúkra járt, mellette pedig London és Németország között ingázott. Shanon minden idejét a stúdióban töltötte, közösségi találkozókon vett részt, és kéthetente megfordult Madridban is. Az az októberi nap felforgatta az életét. Nem bírt nemet mondani az argentinnak, és megtörtént köztük, aminek talán nem kellett volna. Az első két napban óriási bűntudata volt, de nem merte elmondani a franciának. Egyszerűen megfutamodott. Azt akarta, hogy a férfi soha ne tudja meg az igazságot, hogy miért jár a spanyol fővárosba. Egy számító dögnek érezte magát, de nem bírt választani.
Egyre kevesebb ideje maradt, amit együtt tudott tölteni barátjával, ami főként a férfit készítette ki. Ez a pályán való teljesítményén is meglátszott, csapattársai folyamatosan támogatták, biztatták, ami meg is tette a hatását. Az egyik december eleji edzésen vigyorogva foglalt helyet Olivier mellett az öltözőben.
Téged meg mi lelt? – kapta magára a felsőjét a csatár.
Megkérem Shanon kezét – nyitotta ki a szekrényajtaját, és öltözködni kezdett. Barátja úgy állt mellette, mint aki szellemet látott. Csak tátogott, mint egy hal, és nem tudta mit is mondjon. – Ne nézz már így! Szeretem Őt. És bár most vannak hullámvölgyeink, úgy érzem mellette a helyem – mosolyodott el, mit sem sejtve, hogy pár méterrel odébb Mesut Özil mindent hallott. Ő pontosan tudta miért vannak hullámvölgyeik. A hónapok alatt az angol fővárosban az énekesnő vált a legjobb barátjává, olyan lett számára, mint egy nővér. Mindent tudott a spanyol kiruccanásairól, és arról mennyire össze van zavarodva. Két szék közé esett, és tanácstalan volt. Kissé önzően viselkedett az angol, de a német nem ítélte el, mert ismerte az egész történetet.

~ * ~

Az argentin nő mosolyogva játszott kislányával, és várta, hogy férje hazajöjjön. Rettentő boldog volt, mert jó híreket kapott. A lányuk állapota napról-napra javult, és az orvos is bizakodó. El akarta újságolni férjének, aki aznap este hazai pályán játszott csapatával. Október óta szenzációs formában volt, és sikerült kiszorítania a klub legnagyobb nyári fogását. Mérhetetlenül büszke volt rá, csak nem értette az okát. Azóta teljesen megváltozott a férfi. Sokat mosolygott, lányukkal rengeteg időt töltött, és vele is próbált kialakítani valamilyen viszonyt. Mégis úgy érezte titkol valamit, de csak sejteni tudta mit. Azon a bizonyos Bajnokok Ligája mérkőzésen kezdett világossá válni számára. Barátnőivel a VIP páholyban ült, és mindent látott. Azt a gólörömöt is, amiről azt hitte neki szól... aztán csalódnia kellett.
Az órák teltek, és egy könyvet olvasgatva feküdt be a hatalmas franciaágyba. Mia már békésen aludt órák óta, így tudott pihenni. Hosszú órákig fent volt, várta hogy Ángel hazaérjen, de a fáradtság mély álomba kergette.

~ * ~

Egy hét telt el a francia férfi elhatározása óta, már izgatottan szervezett meg minden apró részletet. Tökéletes estét akart. Úgy érezte a legjobb döntést hozta, ideje a kapcsolatukat egy szinttel feljebb emelni.
Az énekesnő az elmúlt héten a szigetországot járta be közösségi találkozói miatt, így tökéletes alkalom volt a kivitelezésre. Vacsorát főzött, megterített, és még felöltözni is volt ideje a nő hazaérkezéséig. Egy fekete farmert vett fel, fehér inggel, és mire elkészült, hazaért szerelme, akit forró csókkal köszöntött.
Főztem vacsorát – mosolygott, és az asztalhoz húzta a törékeny testet. Jóízűen, beszélgetve vacsoráztak, majd magára hagyta a nőt, míg mindent elpakolt maguk után. Ezt az estét ő tervezte, nem akarta, hogy bármit is megsejtsen. Mikor csatlakozott hozzá, már a telefonját nyomkodva ült a kanapén. Kissé ideges volt, amit megérzett rajta.
Drágám, minden rendben van? – tette le maga mellé a készüléket.
Persze, miért ne lenne? – tette fel az egyszerű kérdést, amire csak vállrántás volt a válasz.
Csak aggódtam, olyan furcsa voltál – magyarázkodott, végül csak legyintett. – Mindegy, lehet csak paranoiás vagyok.
Tényleg van itt valami – kezdett bele idegesen a férfi. – Elég régóta vagyunk már együtt, ugye?
Már 4 éve – mosolygott rá szélesen, nem értve az egész helyzetet. – De ez most, hogy jön ide?
Úgy, hogy lenne egy kérdésem – vett ki egy piros kis dobozkát, és nyitotta fel a nő előtt. Egy gyönyörű gyémántgyűrű feküdt benne, csillogása vonzotta a tekinteteket. Minden nő álma volt egy ilyen, és Shanonból is hasonló reakciókat váltott ki. Egyből beleszeretett a gyűrűbe. – Leszel a feleségem?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése