2017. október 6., péntek

Lépésről lépésre (Lewis Hamilton)


Sziasztok!

Már múlt héten is tettünk egy kitérőt az aktuális kisregényből, és úgy gondoltam most tegyük meg újra. Remélem nem probléma?! Csak sajnos a Suicide utolsó részével még hadilábon állok, így egy kicsit alakítottam a tervezett sorrenden. Még nyáron említettem egy novellát, mely középpontjában egy Forma 1-es pilóta áll. Nos, csak be kellett fejeznem, alakítani rajta, így olvasható állapotba került. Ez egy újabb songfic és szigorúan csak az én agyam szüleménye. A dal és a válogató megtörtént esemény, az alábbi linken megtekinthetitek mi adott ötletet.

Remélem tetszeni fog Nektek, jó szórakozást kívánok!

Vivian



Lépésről lépésre
Felcsendültek a dal első akkordjai. Akkor még nem is sejthette, hogy az a két perc mennyi érzést és emléket felidézhet. Mintha csak visszaröppent volna az időben.

And all I remember is your back
Walking towards the airport leaving us all in your past

Újra ott találta magát a reptéren, amikor a férfi végleg búcsút intett neki. Amikor látta elsétálni, és nem tehetett semmit, hogy megakadályozza. Nem kényszeríthette, hogy vele maradjon, hiszen azzal semmit nem ért volna el.

És ez a kapcsolat akkor már nem volt egészséges. Rengeteget vitáztak, és a végén a féltékenység is éket vert kettejük közé. Pedig a nő előtte sosem volt az a típus, de a versenyzőt rengeteg bombázó hölgy körbevette, amit egy idő után már nehezen tűrt.

Aztán ott volt a nagy távolság is. Nem követhette a versenyzőt minden hétvégén a világ különböző pontjaira, amikor a munkája olykor az Egyesült Államokhoz, olykor Angliához kötötte. Sokszor hetekig nem látták egymást, ami miatt mindketten szenvedtek.

 Sok mindent feladtak ezért a kapcsolatért, ami végül csak zátonyra futott. Maguk mögött hagytak rengeteg barátot, álmot, és nagy esélyeket arra, hogy a karrierjükben még egy szinttel magasabbra tornázzák magukat. Évekkel később pedig nem maradt más hátra, mint sok-sok vita, és az emlékek. A jók és a rosszak egyaránt.

I travelled fifteen hundred miles to see you

Emlékezett arra hány alkalommal hagyott csapot-papot otthon, hogy Lewis után repülhessen. Nem érdekelték akkor a következmények, hiszen őrülten szerelmes volt a brit pilótába. És a férfi is belé. Hiába jelent meg számtalan rosszindulatú cikk, ő tudta, és érezte az ellenkezőjét. Mindig éreztette vele.

Aztán egyszer csak minden megváltozott. Nem keresték egymás társaságát, a futamokra járás elmaradozott, egyszerűen eltávolodtak. A férfi eltaszította magától, ami őt darabokra törte. Minden egyes nap darabokra szedte ez a szerelem. Felemésztette.

Begged you to want me
But you didn't want to


Végül Lewis mondta ki a szakítást. Ő nem bírta ezt tovább. Nem akart több fájdalmat. Nem akart tovább küzdeni. Könyörgött neki, félredobva minden büszkeségét, de már nem volt visszaút. Ott maradt egyedül azon az átkozott repülőtéren.

Hónapokig kerülte Őt. Nem válaszolt az üzeneteire, hívásaira, hiszen összetörte a szívét. Sok magányos éjszaka, átsírt hajnal volt mögötte, amikor fel tudta emelni a telefont, és visszahívta a férfit. Azt hitte nehéz lesz újra hallani a hangját, de épp ellenkezőleg. Megnyugvást talált.

I made something of myself and now you wanna come back

Próbálta visszakönyörögni magát az életébe. Annyi mindenen keresztülmentek és olyan közel álltak előtte egymáshoz, hogy nem tudott a nő nélkül létezni. Akarta Őt, és azt a kapcsolatot, ami kettejük közt volt.

But your love, it isn't free
It has to be earned

Nicole nem tudott egyből választ adni, hiszen tudta, ha újra kapcsolatba kerülnek, a kirakós darabjai még jobban összekuszálódnak. Ha azonnal igent mondd, nem fogja tudni többé meggyógyítani a szívét.

Azóta már jó pár hónap telt el, de Nicole nem merte felhívni Őt. Attól félt, hogy elkésett. Elkésett és elvesztette a legfontosabb embert az életében. Ellökte Őt magától, ahogy azt vele tették.

A dalt hallgatva olyan mély érzések árasztották el, hogy nem bírta visszatartani a könnyeit. Megállíthatatlanul folytak le a sós vízcseppek a tökéletes sminkjén, amivel több órát szenvedtek a sminkesek, de ez cseppet sem érdekelte. Az a sok fájdalom felszakadt benne, mintha mindent elmosott volna a dal. Apránként.

Miután az előadó befejezte, az énekesnő odahívta magához, és szorosan megölelte. Megköszönte neki a csodálatos előadást, és mindazt, amit a dal nyújtott számára. Mindent, amit akkor érzett.

A jelentkező továbbjuttatása után a zsűri kapott néhány perc szünetet, hogy összeszedhessék magukat, de legfőképp, hogy a sminkesen kijavítsák Nicole sminkjét. Őt viszont ez nem érdekelte. Azonnal a mobiljáért nyúlt, és a jól ismert számot tárcsázta.

Nicole?! – suttogott bele a világbajnok meglepődve. Ő már régen letett arról, hogy rendbe hozzák ezt. Rendbe hozza azt a kárt, amit a szakítással okozott. Rendbe hozza az azóta darabokban lévő szívét. – Istenem, el sem hiszem…

Hiányzol – vallotta be a nő, ami mindkettejük lelkéről hatalmas köveket görgetett le. Szükségük volt erre. Szükségük volt a másik szeretetére és támogatására. Az évek alatt annyiszor összevesztek és kibékültek, de mindig visszataláltak egymáshoz. Vissza, oda, ahova a szívük vezette őket. Vissza egymáshoz. Lépésről lépésre.

Piece by Piece.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése